Itt a piros, hol a piros, avagy: kapcsolattartás eltűnt joga

Tisztelt jogalkotó! Sérelmes s felháborító, ahogy a jogot ki-, ill. felhasználják az emberek s főleg a családok ellen. Önök egy kifejezést a jog, különböző ágaiban teljesen más értelemmel ruháznak fel. Ráadásul több évi tanulás, s gyakorlás után is teljesen más s eltérő értelmeket tulajdonítanak ugyan azon paragrafusoknak.

Pedig a jogszabályban leírtakat betartaniuk kéne .

Azon munkatársaik, akik nem tudják értelmezni a paragrafusokat, nem tudom mit keresnek a helyükön s egyáltalán hogyan jutottak el odáig s hagyhatják őket dolgozni. Mert amit művelnek az esküjüknek s a jogrendszer megszégyenítése valamint az emberi élet s értelem semmibe vétele, megtiprása.

A családjogban, s gyermekjogokban, le van írva (aminek alkalmazásai több helyen is ellentétesek az emberi jogokkal szemben), hogy aki saját maga teremtett helyzetével a gyermek és szülője kárára visszaél, nem engedi a kapcsolattartást (visszaél, követel valaminek a megtételére vagy elmulasztására) az bűncselekményt követ el. Továbbá alkalmatlan a gyermek nevelésére, gondozására.

Mivel a két szülőnek egyforma jogaik s kötelességeik vannak, amíg a bíróság másképp nem rendelkezik, mert ezt csak a bíróság korlátozhatja (nem tilthatja), önszántából egyik fél sem élhet vissza vele. (Már az, hogy ezeket a bíróság korlátozza, csak azért mert az egyik meg akarja szüntetni a másikkal az életközösséget, azt hogy lehet a gyermek –érdekére hivatkozva- kárára is megtenni.)

Viszont önöknek még van merszük kijelenteni, hogy ez csak akkor törvénysértő, amennyiben már végzés van róla. Amennyiben jogom s kötelességem látni gyermekemet akkor miért nem követ el bűncselekményt az aki visszaél a gyermekkel s nem engedi érvényesülni ezen jogokat (ami nem csak a szülő, de a gyermek joga s érdeke is)? Hiszen amíg nincsen végzés addig jogom s kötelességem gyermekemet akkor látni s gondozni mikor akarom (ráadásul ez nem is jog, hanem erkölcsi s morális felelősége mindenkinek), de önök ezen jogaimat még meg is akarják szabni, hogy mennyi ideig gondoskodjak róla! Felháborító!

Ráadásul el sem járnak a terrorizáló, megszégyenítő szülő ellen mivel bár jogomban van, de végzésem nincsen róla, hogy gondoskodjak gyermekemről (pedig a gyermek megszületésétől kezdve ilyenre nem is volt szükség). Ami végzésre hónapokat kell várnom, ami alatt a szülő mindent elkövet azon tettével, hogy ne lássam a gyermekemet, hogy megszégyenítsen emberi mi voltomban s jogaimban (ami jogszabályban rögzítve vannak s retorziók azok be nem tartására), érzelmi s értelmi képességeimmel szemben.

Az, aki nem borul ki ilyen esetben, hogy látja, mi van megfogalmazva a törvényekben s mégsem tartják be őket, valamint még el sem járnak ellene, hogy tudna továbbra is beszámítható és higgadt maradni?

Egy érthetőbb párhuzammal élve: (Amíg nincs végzés addig nincs törvénysértés.)

Minden embernek joga van az élethez (kapcsolattartáshoz gyermekével), tehát élhet (kapcsolatot tarthat vele). De erről egy embernek sincsen papírja (nincs róla végzése), pedig kéne erről egy végzés, hogy az ember xy vagy xx igen is joga van az élethez (kapcsolattartásra). De nincsen ilyen végzése senkinek sem (gyermek születésénél senki nem kap ilyet), tehát senki sem tud elkövetni gyilkosságot mivel senki nem tud felmutatni olyan végzést, hogy neki joga lenne az élethez, vagyis nem jogosult az életre ezek szerint az önök fent nevezett jogi logikájuk értelmében amit művelnek!

Jogfosztott Szülők Önsegélyező Mozgalma